Az Erzsébet tér keleti, a világháború óta parkolóként használt részén 1998-ban kezdték építeni a Nemzeti Színház új épületét, a tervezést az előző évben pályázaton elnyert Bán Ferenc tervei alapján. Még abban az évben, a kormányváltást követően a munkálatokat leállították, és az elkészült mélyépítési részek és alapozás hasznosítására új funkciót kerestek. A kulturális központ céljaira kiírt újabb pályázatot nyerte meg a Firka Stúdió. A felszínen városi dísztér, kortárs hangulatú közpark jött létre, míg a süllyesztett agórára a Deák tér felől reprezentatív lépcsősor vezet. A régi buszállomás műemlék épülete mellett hangulatos sétány készült; az itt álló üvegkubusokból ugyancsak a lenti helyiségek közelíthetőek meg. A kulturális és kereskedelmi célokra szánt terek, köztük az üvegfödémű medencével bevilágított előcsarnok, csak részben készültek el. A park változatos anyaghasználata, sokoldalúan használható felületei, gazdag növényzete hamar elnyerte a főleg fiatalokból álló közönség tetszését, így nap mint nap intenzív használatban van. A mai nap Akvárium Klub-ként működik a hely.

Budapest egyik legszebb szecessziós épületét a Gresham biztosító társaság számára tervezték az akkor Quittner Zsigmond irodájában dolgozó Vágó-testvérek, László és József. A Vágó-fivérek jellegzetes stílusjegyeit viselő épületen a kor legjobb hazai mesteremberei dolgoztak: az üvegablakokat Róth Miksa, a kerámiadíszeket a pécsi Zsolnay-műhely szállította. Az itt működő Gresham Kávéháznak és a több szerkesztőségnek köszönhetően az épület kulturális centrumnak számított, ám a II. világháború után jelentőségét vesztette, állaga végzetesen leromlott. Az ezredforduló körül végül a Four Seasons lánc számára, 179 szobás szálloda céljára újították fel. E munkák során kapta vissza eredeti tetőzetét; állították helyre a faragott kőből kiképzett, mozaikbetétekkel díszített homlokzatot, illetve az egykor üzleteknek helyt adó passzázst, amely ma a szálló (nyilvános) előcsarnoka és kávézója. A belsőben néhány érdekes, kortárs formanyelvet használó nagyobb helyiség is épült, például a tetőtérben elhelyezett uszoda. Az épület előtti mélygarázs építésekor sikerült megkímélni a Roosevelt téri parkot, amelyben épp itt áll Budapest legöregebb akácfája.

A szálloda a város legfontosabb közlekedési csomópontja, a Deák tér és a sétatérré alakított Vörösmarty tér közötti útvonalon, alighanem Budapest egyik legértékesebb telkén épült. A háztömbnyi méretű beépítés négy homlokzata négyféleképp válaszol az eltérő környezetre: a Deák Ferenc utca felé a ház kedélyes ívvel nyílik meg és simul az utcasorba, míg az Erzsébet tér felé néző, középrizalitos főhomlokzat önálló hangsúlyt kíván képezni. Az itt igen hangsúlyos, posztmodern szín- és formavilág a maga idejében és utóbb is bírálatokat váltott ki, bár a városképi pozíció indokolja a merészebb megformálást. A 370 szobás szálloda felépültét követően a város egyetlen luxushotelje volt; mint az máig közismert, itt szállt meg Madonna is az Evita forgatásakor.

A jelenlegi épület közvetlen elődje, az 1971-ben épült irodaház a szocialista Magyarország kultúrpolitikájának meghatározó helyszíne volt, mivel számos művészeti szervezetnek itt volt a székhelye. A masszív, brutalista irodaházat a pesti köznyelv csak Elizélt-palotaként emlegette, a párizsi Elysée-palota nevének eltorzításával a belvárosba kevéssé illeszkedő beton-üveg homlokzatra utalva. Miután a rendszerváltással a ház jelentőségét vesztette, az új tulajdonos a bontása mellett döntött. Az új tömb a francia Jean-Paul Viguier és a magyar Fazakas Architects tervei alapján épült fel. A 4+7 szintes épületet rombusz-szerkesztésű acélrács öleli át, amelyet Fazakas egy alkalommal neccharisnyához hasonlított. Az alul tágabb, felül sűrűbb szövésű, a sarkokon ívesen átforduló hálót az irodaszintek előtt háromszög alakú üvegpikkelyek borítják, míg a legfelső két szint luxuslakásai előtt szabadon fut. Itt a lejjebb érdekes fényviszonyokat és tükröződéseket létrehozó homlokzati üvegezés is zártabbra vált. A ház középső átriumát köztérnek szánták, de a nemes gesztus a visszájára fordult, mivel a második emelet felett fekvő teret nehéz megközelíteni.

A Múzeum körút és az Üllői út sarkán található tömb sokáig beépítetlenül állt a háború után, azonban a múlt évezred utolsó éveiben és a kétezres évek elején elkezdtek megvalósítani egy koncepciót, Virág Csaba és Z. Halmányi Judit tervei alapján. A két ütemben megvalósuló beruházás első lépésében a 11-es számot építették fel, majd 2001-ben sor került a második épület alapkőletételére is. Az Ötpacsirta utca-Múzeum utca-Múzeum körút és Reviczky utca határolta épület 2003-ra készült el. A két épület a Mercur hotellel szemben álló oldalon a pulzáló forgalom dinamikáját tükrözi vissza.

A két utcát összekötő telekre tervezett épület eredetileg a pályakezdő, igényes fiataloknak szánt ún. Magházak második tagja lett volna; az első épület után azonban az üzleti modell megbukott. Szerencsére a Dobai János tervezte második Magházban fantáziát látott egy befektető, és némileg módosítva, Passzázs Ház néven felépítette azt. Az épület két udvar köré szerveződik, az északi tűzfalakat teljesen takaró hosszanti szárnnyal és három rövidebb, erre merőleges tömbbel. A földszinten üzletek, feljebb irodák és lakások találhatóak; a lépcsőházak tetőkertekhez vezetnek. A telken átfutó passzázs által köztérré vált belső udvarokon ugyanaz a megnyugtatóan letisztult formanyelv, szinte ipari módon racionális szerkezet jelenik meg, mint a homlokzatokon. Ennek köszönhető, hogy az épület üdítő színfolt a többnyire felújításra váró eklektikus bérházak tömegében.

Budapest egyik legszebb eklektikus bérháza az azonos nevű biztosító megbízásából emelt New York Palota. Az 1894-re elkészült épület földszintjén működő New York-kávéház a 20. század első felében a magyar művészeti élet kultikus helyszíne volt: állandó asztala volt például a kor legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak, itt indította az első magyar mozis lapot a később Britanniában legendává vált Korda Sándor (Sir Alexander Korda), és ez volt a kedvenc pesti kávézója a később kivándorolt és a Casablanca című filmért Oscar-díjat kapott Kertész Mihály (Michael Kurtiz) rendezőnek is. A háború után, karbantartás hiányában fokozatosan leromló állagú épületet 2001-ben az olasz Boscolo Group vásárolta meg és újította fel luxusszálló céljaira. Az épület és a kávéház tereinek példás restaurálásáért 2007-ben elnyerték Budapest Építészeti Nívódíját. A belsőépítészetben Maurizio Papiri és Adam D. Tihany működött közre. A 107 szobás szálloda bővítését a tömb hátsó része és a Rákóczi út felé Massimo Iosa-Ghini tervei alapján építették.

A Terézvárosi Kaszinó helyén, annak részbeni felhasználásával 1911-re készült el Magyarország első klasszikus áruháza, a Párizsi (eredeti helyesírással Párisi) Nagy Áruház. A Sziklai Zsigmont tervezte, a neoreneszánsz Andrássy út botránykövének számító szecessziós homlokzat mögött nagyvonalú átrium köré szervezett, elegáns és látványos belső került. Az igényes anyagok mellett értelmezhető módon megjelent az épületen az újdonságnak számító anyag, a vasbeton is. A hatvanas évektől Divatcsarnok néven üzemelő áruház rekonstrukciójára a 2000-es évek elején Manuelle Gautrand készített terveket, amelyek a műemléki felügyelet ellenállásán buktak el. A helyreállítás végül a Tiba Stúdió tervei szerint készült; a védett épületrészeket az eredetihez hűen újították meg, de az épület több figyelemreméltó kortárs kiegészítést kapott. A legjelentősebbek az újra látogathatóvá vált tető új építményei, köztük a hátsó homlokzatra merőleges Hegedű utcából izgalmas látványt nyújtó, kristályos szerkezetű fém-üveg terem. Az épület tetőteraszán a népszerű 360 Bár üzemel.

A Parisiana Mulató épülete 1909-re épült fel a kor egyik legjobb magyar mestere, Lajta Béla szecesszió és art deco határán mozgó tervei alapján. A homlokzatot carrarai márvánnyal borították; az ajtókra akkor formabontónak minősülő alumíniumborítás került, az észak-magyarországi reneszánsz ihlette pártázaton pedig vörösréz kerubok vigyázták az utca nyugalmát. 1921-ben a belsőben a Vágó-testvérpár idősebb tagja, László tervei alapján neobarokk-empire stílusú színháztermet alakítottak ki. Az ötvenes-hatvanas években az államosított, de továbbra is színházként funkcionáló épület homlokzatát teljesen elbontották, és üveg-fém függönyfalat húztak elé. Az épület helyreállítása a nyolcvanas években Kőnig Tamás és Wagner Péter irodájának első jelentős rekonstrukciós munkája volt – azóta olyan, hasonló jelentőségű épületek helyreállításában vettek részt, mint a klasszicista Károlyi Palota vagy Otto Wagner Rumbach Sebestyén utcai zsinagógája. Az Új Színház névre átkeresztelt épület korok és stílusok különös egyvelegévé vált: a homlokzatot Lajta terveinek megfelelően, archív fotók alapján állították helyre eredeti anyagokat felhasználva; a színházterem a Vágó-féle 1921-es állapotot őrzi. Az újonnan épített, többszintes előtér art-deco ihletésű tere harmonikus összeköttetést teremt a két korszakot őrző épületrészek közt. A Parisiana átgondolt, mesteri helyreállítása kiemelkedő jelentőségű volt a maga korában; ennek ellenére az épület nem műemlék, mivel a homlokzat egésze rekonstrukció eredménye.

A Nemzetközi Kereskedelmi Központ telke a város legszebb sugárútja, az Andrássy út torkolatával szemben, látótávolságra a Deák tértől az egyik legcsúfabb foghíj volt Budapesten a második világháború óta. A tervezés a posztmodern szellemében, a szomszédos szecessziós, illetve klasszicista elemek formarendszerének részbeni átvételével történt. Az épület tömegének kiképzését a Deák tér felőli nézetben a Szent István bazilika óriási kupolája, illetve az Andrássy út torkolata által eredményezett fontos városképi helyzet határozta meg. Az erre való reakcióként kialakított ívelt „kvázi-udvar” és a mellette emelt tornyocska akár férfi-nő jelképként is értelmezhető – mint azt maga a tervező is említette egy alkalommal.