Egyedülálló a város történetében: úgy építettek alá kétszintes garázst, hogy a műemlék ház közben meg is maradt, meg nem is. A hátsó épületszárny egy részét visszabontották, a meghagyott részt acéloszlopokra állítva ásták alá, majd a visszabontott részeket újjáépítették. Ezzel a jogszabályban előírt, de egyébként is célszerű garázsépítés terén úttörő munkát végeztek, példát mutatva más belvárosi ingatlanok tulajdonosai számára is. A gombaette fa nyílászárókat, a lepusztult kő- és stukkódíszeket eredeti anyagaikból, eredeti formájuk szerint pótolták, beleértve a kapu lunettájának ellopott kovácsoltvas díszét is. Restauráltatták a kapualj és a lépcsőház római mozaikját, a lépcsőház visszakapta színharmóniáját, aranyozott festését, és új ólmozott üvegfedés készült rá. A torony is új díszbádog fedést kapott. Páratlan műgond jellemezte a munkát, amiben a megbízó érdemei kiemelkedőek. Fontos megemlíteni az udvar terméskő burkolatát, szökőkútját, falióráját, és nem utolsósorban rendkívül könnyed, átlevegőző, részben nyitott, üvegezett lefedését. Egy kritikával élhetünk: érdemes lett volna meghagyni a földszint kis üzleteit – bár ezt a műemlékvédelem (sajnos) nem írta elő. Összességében egy pusztulásra ítélt építészeti remekmű megmentése, helyreállítása, a mai modern kornak megfelelő kiegészítése, újra használatba vétele az, amire a tervezők és a megbízó vállalkoztak: példamutató sikerrel.